A Győztes

2006. márciusában egy sötét hajú, sötét szemű, törékeny testalkatú, sápadt 6 éves kislányt hozott édesanyja a homeopátiás rendelőbe. Tekintete szelíd, de végtelenül szomorú volt, mintha már beletörődött volna a betegségébe. Az ágya mellett mindig ott volt az inhaláló készülék, ha utaztak valahová, vitték magukkal, hogy ha fullad, kéznél legyen a segítség. Ismerve a kórelőzményeket és azt, hogy mennyi szteroidtartalmú gyógyszert kellett már szednie, nagy dilemma előtt álltam. Mérlegelnem kellett, hogy elvállalom-e a kezelését, mivel a homeopátia csak olyan határokon belül alkalmazható, ahol a szervezet öngyógyító folyamatait be lehet indítani. Panninál sikerült.

Édesanyja véleménye:

A gondunk 2 és fél évesen kezdődött, egy torokgyulladás után szűnni nem akaró köhögés jelentkezett kislányomnál. Egy idő után ez a fullasztó köhögés a torokban érzett szorító érzéssel a legkisebb fizikai megterhelés hatására is megjelent. Ha kimentünk a játszótérre, nem tudott szaladgálni, ugrálni a többi gyerekkel, mert azonnal fulladt. A háziorvosnál, majd a fül-orr-gége szakrendelésen felírt gyógyszerek (antibiotikumok, köptetők) nem segítettek. Hosszú hetek után jutottunk el a pulmonolóiai szakrendelésre, ahol megállapították, hogy Panni asztmás.

Két hónapig nagy dózisban kellett a szakorvos által felírt nagyon erős gyógyszereket szednie. Nagyobb igénybevétel előtt, ha például indultunk a játszótérre, hörgőtágítót kellett használnunk. A harmadik hónaptól két éven keresztül csökkentett dózisban folyamatosan, napi rendszerességgel használtuk a felírt gyógyszereket. Ha jelentkezett a fullasztó köhögés, a gyógyszerek segítettek. A harmadik évtől a szakorvos azt javasolta, hogy a gyógyszereket ne szedje folyamatosan, csak szükség esetén, ha a fulladás jelentkezik. Sajnos azonban Panni könnyen megfázott, gyakran voltak felső légúti fertőzései, és ilyenkor fulladt, ezért gyakran kellett az inhalálószerekhez folyamodnunk. Ősztől tavaszig szinte egyik betegségből még ki sem gyógyult, már jött a következő. Nyáron egy kicsit jobb volt a helyzet. Így volt ez az utolsó évben is, a homeopátiás kezelés megkezdése előtt. Késő ősztől márciusig szinte folyamatosan beteg volt.

Kilátástalannak láttuk a helyzetet. Hogyan tovább? Ilyen egészségi állapotban hogy fogja tudni elkezdeni az iskolát szeptemberben? Be tud-e illeszkedni úgy a társai közé, hogy mindig attól kell félnie, hogy ugrálás, szaladgálás után befullad? Meddig adhatjuk neki az erős gyógyszereket maradandó káros mellékhatások nélkül?

Ekkor döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk a homeopátiát, amiről azt hallottuk, hogy megfelelő szakember segítségével káros mellékhatások nélkül lehet javulást, vagy akár teljes gyógyulást elérni. A homeopátiás kezelés hatására a felső légúti tünetek egyre ritkábban jelentkeztek, és enyhébb lefolyásúak voltak. Az esetek nagy részében az antibiotikumokat, lázcsillapítókat, köptetőket homeopátiás gyógyszerekkel helyettesítettük. Egy idő múlva a fulladás jelentkezésekor is megpróbáltuk a szintetikus gyógyszereket homeopátiás gyógyszerekre cserélni - sikerrel. Pszichés állapota sokat javult, nem szorongott, nem félt. Szeptemberre, amikor iskolába ment, felerősödött, jól vette az akadályokat és minden probléma nélkül beilleszkedett. Kitűnő tanuló, tanárai versenyekre küldik. Testnevelés órán felmentés nélkül együtt tornázik a többi gyerekkel. Vidám, jókedvű kislány lett. A legnagyobb meglepetés és öröm az volt számunkra, hogy az a gyerek, aki óvodás korában a legkisebb fizikai terhelésre fulladt, első osztály tavaszán futóversenyt nyert. Azóta többször vett részt futóversenyen, sőt, nyert is, minden fulladás nélkül. 2007 szeptemberétől 2008 márciusáig homeopátiás kezelésre sem kellett járnunk, mert annyira jól volt. Egy minimális rosszabbodás miatt (gyakoribb megbetegedések, újra fullasztó köhögés) újra felkerestük a homeopátiás rendelőt, és azóta ismét jól van. Bízunk benne, hogy azt a fulladásérzetet, fullasztó köhögést, ami annyi szenvedést okozott Panninak, végleg elfelejthetjük.

2009. április 10.

Balázs Attiláné